Blogreakció

    A minap egy közösségi portálon olvastam egy blogot. Egy hölgy arról írt, hogy hosszú-hosszú levelezgetés után találkozott a NET másik végén lógó pasival. Állítása szerint szerelem lett. Aztán pár nap múlva a srác egy másik blogba való bejegyzésén, ami történetesen egy kitüntető megszólítása volt egy másik hölgynek, kiborult a bili. Rövid telefonos lehordás után elillant a szerelem.
   Akkor azonnal billentyűzetet ragadtam és megírtam, az amúgy nagyon szemrevaló hölgynek, hogy szerintem nagyon elhamarkodott lépés volt ez részéről. Állítólag sértő voltam (bocsánatot kértem) és törölte is a kommentem. Ezzel nincs is gond, viszont mindenki más sajnálgatta és ez a gond!

  

Nézzünk mélyebbre!

A párkapcsolatok terén para van! Mindenki görcsöl, hogy nem találja meg az igazit. Felhasználjuk a médiák és a telekommunikáció összes lehetőségét a kapcsolatteremtésre és mégis sopánkodókkal van tele a fenti orgánumok mindegyike. Miért?

 

Rohannak.

  Chat szerelmek lobbannak fel pillanatok alatt. Anélkül, hogy a másikkal kapcsolatba lépnénk - mármint találkozás. Mint egy előszűrőként "lecseteljük" először az illetőt. Csak gépelünk és próbáljuk átadni a betüknek szavaink érzelmi töltöttségét. Nincs igazi kommunikáció! Nem látjuk a szemét, az arcán az apró rándulásokat. Gesztikuláció és artikuláció hiányában emoticon-okra (smile) hagyatkozva próbálunk olyan gondolatokat átadni, amitől boldogságunkat reméljük beteljesedni. Néha pár nap leforgása altt megszakadnak ezek a szerelmek(?), anélkül, hogy a találkozásig eljutna a dolog. Pedig lehet, hogy élőben működne! SMS csaták dúlnak nap mint nap. Egymásnak feszülnek emberek érzelmeikkel, vélt vagy valós igazukkal, s ha a másik nem ír vissza 10 percen belül, akkor egy "Bunkó szemét, aki arra sem méltat, hogy válaszoljon."  

Na álljunk meg egy kicsit...(folyt.köv.)