Gyorsan élünk. Szinte már közhely. Állandóan kommunikálni akarunk valakivel. Mindig tudni akarjuk, hogy ki, hol van, kivel és mit csinál. Kedvesünk jelentkezését várjuk egész nap, mert a lehetőség adott, s ha nem jelentkezik fél napja, 'uram bocsá' 1 órája már, urrá lesz rajtunk a pánik: "Most miért nem hív? Mikor ír már sms-t?"
   Emlékszem - sajnos, vagy 'hál Istennek'  - nem rég, még leveleket írtam (azt a bizonyos paírra, borítékba típusút) Hosszú-hosszú oldalakon át próbáltam gondolataimat a papír csalfa öröklétére hagyni, hogy Ő is megtudhassa, mit érzek felé és mit gondolok a világról. Feladván 2-3 napig(!) vártam a válaszra, ha mohóságában Ő is azonnal tollat ragadott, hogy éreztesse velem magát. Ez alatt a pár nap alatt volt idő elmélyíteni gondolataimat. Beértek érzéseim, s vágyaim letisztultak.

    Ma már kisebb targédiaként éri a "vadászokat", ha 10 percen belül nem írnak válasz sms-t! Aztán megtorpannak egy olyan "apróság" mellett, hogy miért nem kap választ a kérdéseire. Elfelejteni látszik, hogy az emberi elme, nem a technika vívmányainak fejlődési ütemében halad evoluciója során. Belső óránk nem egy processzor frekvencia jelével ketyeg és nem duplázza meg teljesítményét minden évben! Lelkünk és érző (érzelmes?) agyunk valahol mélyen egy olyan metronómot rejt, aminek méltóságteljes ütemét nem váltja fel a világ pörgése.

    A technikát, gondolok itt a mobiltelefonra és a számítógépre, ne érzelmi kommunikátorként használjuk! Arra maradjon a személyes kontaktus. A beszélgetés, miközben lehet egymás arcát fürkészni, megfigyelhetjük a másik gesztusait, mimikáját és nem kell kis sárga fejekből (smiley) kitalálnunk: "Vajon ezt most, hogyan értette?" Az érintések, egy-egy pillantás, sok apró jel, amire szükségünk van! Ilyenre terveztek minket: bonyolult, összetett az emberi elme és csak a megfelelő mennyiségű és minőségű inger elégíti ki, amit egy mondatvégi smiley nem pótolhat!

    Persze, egy E-mailben, vagy egy sms-ben is lehet árnyaltan beszélni, kacéran hízelegni és üresen (ügyesen) beszélni. Ez ma is, mint minden korban, azok kincse, kik megtanulták hosszú évek élő kapcsolataiban, kik olvasták és átérezték régi idők regényhőseinek életét, s volt idejük feldolgozni mindent, amit tapasztaltak. Egy sms-csata alatt szövegértésre és indulatkeltésre van idő. Reakcióink ez alatt ösztönszerűek. Az ősi ösztön, amely áthatja az egész világot, ébred fel (főleg a hímekben): Bármi áron életben maradni és szaporodni! Érzelmeink is így akarnak életben maradni s amikor "rövid szöveges üzenet" formájában kódoljuk  kis reakcióidővel, egyszerű marad a lényeg: Kiszálni, vagy megtartani!   ...hát ezért nem jön (gyors) válasz :)