Naponta figyelemmel követek néhány blogot. Ha igazán meg szeretném tudni a híreket, s hogy mi a véleménye a "hétköznapi" embernek. Eléggé felborzolta a kedélyeket egy-két fórumon az SZDSZ meleg házassági nyomulása. Úgy döntöttem bővebb lére engedve leírom itt az álláspontom. Azt kérném, hogy mindenki a tegye félre máshol felgerjesztett indulatait.

    Tény, hogy a mai magyar politikai helyzet nem kedvez az ilyen előterjesztéseknek, mint a melegházasság. Most próbáljuk az előterjesztők és az érintettek szemszögéből nézni a helyzetet, hiszen nekik (bár ez is megosztott) a cél, hogy elfogadják és törvénybe iktassák. Természetsen az ellenzők szempontjából ez a "jó" idő, hiszen egyéb fontos dogok is vannak, amit helyre kell tenni. Azért tettem zárójelbe a szimpatizánsok oldalán a megosztottságot, mert jómagam és meleg barátaim józan többsége is azt gondolja, ezt tolni most felesleges időpocsékolás. Egy gazdaságilag, sőt megkockáztatom, társadalmilag instabil országban, olaj a tűzre a melegek házasságát felhozni. Alapvető emberi jogaik nem korlátozottak! Mindenki intézheti állampolgári jogait és végezhetné(!) állampolgári kötelességeit ugyan úgy mint sima (heteró) társaik.

    Szeretem megkérdezni barátaimat, haverjaimat is mi a véleményük. Egyetlen meleg vagy leszbikus barátom sem panaszkodott, pedig vidéki kisvárosban élünk! Transznemű vélemény csak egy volt, de ő sem tartja ezt kérdésnek most. Többségük nyíltan, válalva másságukat éli ugyanazokat a hétköznapokat, mint mi. Néhányan összeköltöztek, s van olyan pár is, aki több mint 10 éve élnek együtt, két gyermekükkel. Van egy leszbikus és egy meleg pár is ilyen. Főleg az ő véleményükre voltam kíváncsi.
   

Kell e nekik a házasság intézménye?

- kérdeztem. A leszbikus pár törvényes élettársi kapcsolatban él. Aki egy kicsit utána néz a magyar jogrendnek, az látja, van erre lehetőség. Nagyjából formaság az egész, sajnos, mert igazából eléggé meg van kötve a kezük. Nem részletezem, le van írva. Mindkét pár elmondta viszont, hogy a mindennapi életben, mint család, a társadalomban nem tudnak működni! A lányoknál van egy kislány (8 éves), a fiúknál két fiú (12-14 éves). Maguk az intézmények és a nekik megszabott demagóg törvényi szabályozás és jogi háttér akadályozza meg őket abban, hogy úgymond "normális"(???) családi életet éljenek. (Így is normális az életük csak...)
   

Iskola:

    Nincs probléma egyik párnál sem. A tanítók nem tesznek megkülönböztetést a meleg párok csemetéivel. A szülői értekezletek és fogadóórák visszajelzései is megerősítik, a gyerekek minden téren a korosztályuknak megfelelően haladnak. Nincs tanulmányi problémájuk. A közösségbe beilleszkedve, velük együtt dolgozva zajlik a sulis élet. Az egyetlen furcsa momentum az ellenőrzővel volt, mesélik az apukák. Az elején a szülők adatainál az apukák nem adhatták meg az adatokat. Csak a vér szerinti apa. Mivel ők nincsenek jogi viszonban. Ez nem tragédia, mondták. A napközis tanár kiemelte az egyik fiút, hogy szembetűnően toleránsabb és védelmezőbb, mint társai. A kis igazság bajnoka:) Mivel korban, már előbbre tart (14) ezért szexiális orientálódása is bimbódzik, s jajj mit látni! Csajozik! Na tessék! Ennyit a sötét középkori gondolkodásról, miszerint a meleg párok gyerekei is buzik lesznek! Tragédia, hogy még vannak akik ezt gondolják és ki is merik mondani saját butaságukat! A többi szülő, mivel egyszer minden kiderül, vegyesen fogadta - mint a magyar társadalom - hogy meleg pár gyermekei is járnak abba az osztályba, ahol az ő sima csemetéjük tanul. Igazából nem sokat számít ilyenkor a szülői  vélemény. A gyerekek közötti szelekció nem, vagy csak áttételesen működik ezekben az osztályközösségekben. Volt néhány beszólás, de idejében felkészítették erre a poronytokat a meleg szülők. Mára ez nem téma. Apa buzi. És?

   

Polgármesteri Hivatal:

Itt több a gond. Nem lehet egymás ügyeit intézni. Még a törvényes, élettársi kapcsolattal rendelkező hölgyekre is úgy néznek, mint a leprásra! "Kije magának az XY?"- kérdik. S a válasz hallatán megy az összenézés, meg a tanácstalanság, hogy akkor most mit kell csinálni. Minden esetre nincsenek segélyek, támogatások, mert egynemű párok.
   

Uszoda:

Mindkét CSALÁD ezt a sportot választotta. Ott találkoztak először:) Sajnos, nem vehetnek családi jegyet. Még úgy sem, hogy az egyik szülő a vér szerinti apa, vagy anya, mert a családi jegy az egy férfi, egy nő és gyerek(ek). Ez volt az indok az uszoda részéről! Hát nem nevetséges?! Azóta együtt járnak és a pénztárnál párt cserélnek, s mivel a sima (heteró) pároknak nem kell az anyakönyvi kivonatot és a házasságlevelet magukkal vinni, ezért így bemehetnek 2 családként. Ha ráér mindenki. Ha nem... Érdekes különben, hogy mikor mondták a lányok, hogy ők élettársak törvényesen, akkor a pénztáros kérte a papírt! ??? Az uszodai pénztár hatóság lett? Beleveszünk jogi szabályaink útvesztőjébe, ahelyett, hogy emberien kezelnénk a helyzeteket és saját józan paraszti eszünkre és erkölcsünkre hallgatnánk!
   

Múzeum, könyvtár, színház, mozi

és sorolták azokat a nekünk hétköznapi helyeket, ahol ők, mint család nem léteznek. Nem érdekel senkit, hogy a jegyen megspórolt pénzen mondjuk a mozijegy mellé kapnának a srácok kukoricát és tulajdonképpen senkit nem károsítanának meg, mert tényleg együtt vannak. Á, nem! A szabály az szabály! Bárcsak a KRESZ-t tartanák be így ezek az emberek!

   A nyáron pihenésre is volt idő. Az egyik család a Horvátországba ment. Minden zokszó nélkül kaptak családi kedvezményt a szállodában! (Kint intézték, nem magyar irodában) Minden családi és gyerekkedvezménnyel elhalmozták őket! Vissza is mennek! A másik család Ausztriába kirándult egy hétre. A panzióban itt is családi árat fizettek! A bécsi MQ-ben (Múzeum Negyed) szintén élvezhették ezt, sőt egy kis faluban visszafele megálltak strandolni és zokszó nélkül kaptak családi belépőt! (Ezen én is meglepődtem, mert zsugoriak a sógorok) Egy utolsó kis burgenlandi porfészek strandján! Pedig Ausztria nem a melegek iránti toleranciájáról híres, törvénykezési szinten, de akik ott laknak, már felnőttek ehhez a kérdéshez és emberien kezelik.
   
    Szóval kicsit panaszkodtak, de úgy tünt, megszokták ezt a fajta kirekesztettséget. Abba már nehezebben tudnak belenyugodni, hogy az öröklés és a nyugdíjaik kérdése igencsak labilis. Nem csak az, hogy lesz-e egyáltalán nyugdíjuk, mert ez mindenkit érint, hanem, hogy egyikük sem kaphatja a másik után! Miért? S ez már bosszantotta az összes megkérdezettet.
    Arra is kíváncsi voltam, ha összeházasodhatnának, megtennék-e? A párok, akik jó ideje együtt élnek, határozott igennel válaszoltak, a fentiek miatt. A függetelen, vagy nem tartós kapcsolatban élő melegek viszont egyértelmű nemmet mondtak, de ha úgy hozná a sors, van aki öszzeházasodna. Arra a kérdésremre, hogy szeretnének-e egyházi szertartást, mindenki nemmel válaszolt. Sztori viszont erre is van.
    Többen hívő keresztény emberek. Hogy-hogyan sem, van egy pap bácsi, akinek nem probléma, ha valaki meleg vagy leszbikus. Mielőtt meggyanúsítaná valaki, kérem ne tegye! Tiszteletre méltó, művelt, igazi lelki pásztor ő, s még véletlenül sincs köze a vatikáni homoszexuális botrányokhoz. Ő azt mondta, hogy Isten a saját képére teremtette az embert. A melegeket is. Neki az a feladatuk Isten előtt, ezt a terhet (Ő fogalmazott így), Istentől kapott tudásuk legjavával viseljék és Istennek tetsző módon éljék életüket. Azért megkérte az apukákat, ne fogják meg egymás kezét a templomban és ne csókolózzanak. Eszükbe nem jutott volna, de jót mosolyogtak. A srácok gyermekei első áldozók, s lassan bérmálkoznak. Ha ezek még mondanak valamit a szentségektől mentes ateista világban.

    Lehet békében, szeretetben, családiasan élni melegként is. Biztosan az ország más részében is van ilyen. Már csak néhány törvény hiányzik ahhoz, hogy mindenféle jogi akadálya legyen, egy mozis pattogatott kukoricának, egy családi múzeumbelépőnek, egy megörökölt nyugdíjnak. Ehhez kell felnőnünk most!

Utószó: S milyen szerencséjük(?) van, hogy a bőrükön nem látszik a másság...