Előszó - utólag

    Elolvastam publikálás előtt, s annyira merevnek és száraznak éreztem, hogy megfűszereztem viccekkel a mondanivalóm, amit kifőztem. Talán kicsit szaftosabb lett. Fogyassza mindenki egészséggel, s próbálja azt az ízt érezni benne, ami a legkedvesebb, s ne azt emelje ki, ami nem ízlett! :) ...mert én is szeretlek benneteket, azért főztem! 

 

Az Élet

    egyetlen célja, a fennmaradás. Itt nem az emberi élet-et értem, hanem globálisan mindent, ami él. Céljuk nem más, mint átadni az örökítőanyagot s szaporodni, fennmaradni, tovább élni. S ebbe az ember is beletartozik. Tesszük is rendesen a dolgunkat.
   Az  fejlődés hosszú útja során azonban az ember, mint faj  kiemelekedett(?) az állatvilágból, de alapvető "funkcióink" lekódolva bennünk maradtak, s akadnak olyan helyzetek, mikor ösztönös viselkedésünk felülkerekedik mentális szabályozásunkon, amit évezredek alatt fejlesztettünk ki. Ezért nem tudok igazán haragudni az emberekre, amikor találkoznak valami újjal, szokatlannal és először megijedve hárítanak. Természetes életbenmaradási ösztön, hogy elutasít, "fél" és védekezik. A gondot ott látom, ha ezen nem emelkedik felül egy idő után! Ma már nem kell a vadonban rettegnünk és azonnal védekeznünk fizikailag az életben maradásért. Mellesleg, ha az ősember nem lett volna kíváncsi, ma is a csipkebogyót csipegetnénk és cickányt rágcsálnánk nyersen. A nyitottság és a természetes kíváncsiság az őszinte befogás vezet előbbre. Az evolúció lényege, hogy az állandóan változó körülményekre az életbenmaradásért reagálni kell, s a sok lehetőség közül azt válassza az egyed, amelyik előbbre viszi faját. Érdekes különben, hogy ma - az információs korban - ez már nem csupán a biológiai életfeltételeknek megfeleléssel jár együtt. Társadalmi feltételrendszereknek is meg kell(?) felelni az "életben maradásért".
  Hosszan lehetne ecsetelgetni a társadalmak kialakulását, s benne a férfi szerepét. Nem vagyok (párom se)  a téma szakértői, így csak érintem. Ha megnézzük az állatvilágot, fel lehet fedezni kisebb-nagyobb nyomát társadalmaknak, belső hierarchiáknak. Vezetővel az élen, domináns egyedekkel a csoportban. Az emberi társadalmak sem különböznek. Nagyobbak, cizelláltabbak, de alapvetően a túlélés, sikerorientáltak - s általában hím dominensek.
   
    Az állatvilágban látjuk, a hím fő szerepe, hogy a génjeit átadja, a nőstényé pedig, hogy kiválassza a szaporodás szempontjából a legjobb hímet. - Tudom, ennél bonyolultabb a biológia, de sokan, sokkal jobban és bővebben kifejteték ezt! Ha nagyon kisarkítjuk látjuk a célokat: A hím minél több nősténnyel szeretne párosodni, hogy biztosítva legyen a populáció száma, megadva a lehetőséget a további szaporulatra. A nőstény pedig minél jobbal szeretne (s kevesebbel) párzani, hogy biztosítsa a populáció minőségét.
  
 

"Ismerkedés szórakozóhelyen:
    - Helloka, kocsival jöttél? - kérdi a nő
    - Aha. - így a pasi.
    - Hű az klassz! És milyen színű?
    - Kawasaki zöld.
    - Hű az klassz! Hány köbcenties?
    - 6000.
    -Aztaaa!!! - csillan fel a nő szeme - Egy sportkocsi?
    - Nem. IFA"

    Nem nehéz észrevenni, hogy az emberi viselkedésben hasonló párhuzamokat találunk! Rengeteget változott a világ és ma már nem csak a természet erői befolyásolják ezeket a helyzeteket. Magunk által kreált szabályok, tanok, vallások, hiedelmek és ki tudja mennyi idea befolyásolja mindezt. A férfiak (és nők) azonban alpjában nem változtak. Biológiai értelemben semmi különös nem történt az ősember óta az utódnemzés szempontjából. A férfiak többsége ma is arra törekszik, csak már nem szaporodási céllal, hogy minél több nővel háljon. A nők többsége viszont a "Szőke herceg, fehérló"-ra, azaz a minőségre pályázik, s annak megtartására! Bejött a szexualitás ereje az ember életébe. Nem most, sokkal régebben, de átalakította a párzás-szaporodás rendjét mentális alapon. Az élvezet lépett előtérbe. Más kérdés, hogy itt (is) a hím járt jobban, mert sok nő nem nevezi élvezetesnek a testi együttlétet - amit nem is csodálok. Kompenzálásként(?) viszont olyan elvárásrendszer épült a férfiak köré, amit kevés "szőkeherceg" üt meg!

Milyen legyen az idális hím?

• Barát
• Társ
• Szerető
• Jó apa
• Szakács
• Ezermester
• Autószerelő
• Lakberendező
• Szexológus
• Nőgyógyász
• Pszichológus
• Vakmerő
• Szimpatikus
• Izmos
• Gyengéd
• Lovagias
• Okos
• Fantáziadús
• Kreatív
• Megértő
• Toleráns
• Bölcs
• Ambiciózus
• Tehetséges
• Bátor
• Határozott
• Megbízható
• Tiszteletreméltó
• Szenvedélyes
• És mindenekelőtt........... nagyon gazdag:)

De mindenképpen ügyelni kell rá, hogy:
1. Ne legyünk féltékenyek, de érdektelenek sem!
2. Jól kijöjjünk a családjával, de ne töltsünk több időt velük, mint vele.
3. engedjünk teret neki, de mutassunk érdeklődést aziránt, merre jár.
Nagyon fontos, hogy ne felejtsük el a jeles dátumokat: születésnap, házassági évforduló, ünnepek, menstruáció, az első csók, a kedvenc nagynéni, a testvérek, a nagyszülők és a legjobb barátnő név- és születésnapja.

  Hajrá házi genetikusok! Lehet finomítani a génállományokat, mert ez még odébb van! Addig is keverjük mi a génkoktélt, ki-ki a saját fakanáljával (fuck-anal?) a saját fazékjában! Nem is akarok hasonlítani a fenti tulajdonságokkal bíró hímre! Vannak hibáink és lehet szeretni őket! Nagyon is!