(mint apa)
Eljött az ideje nagyobbik fiam felvilágosításának. A szexuális értelemben vett és nem a "virágos-méhecskés" felhomályosításra szántam el magam. Mindez pár hete történt egy alkalmas időpontban, mikor nem volt ott, az amúgy mindenhol ott legyeskedő kistesó, akit majd korábban el kell kapnom a trémával, mert már most pedzi.
Már a kezdés is érdekes volt! Reggeli közben híreket mondtak. Valamelyik szervezet statisztikájáról volt szó a HIV fertőzöttekről és az AIDS betegekről. Megkérdeztem a skacokat, tudják-e, mi a HIV és az AIDS. Mire kimondtam, már körvonalazódott bennem a felismerés: "Most aztán behúztad magad a csőbe! Hogy fogsz egy - főleg - nemi úton terjedő fertőző betegségről beszélni, ha még a nemiség is homályos!?" Elcsaptam a témát, hogy utánanézünk az interneten és délután megdumáljuk.
Beszélgetésünk, ami inkább fiam tágra nyílt szemével és különös kitüntető figyelmével kísért, sem mint hozzászólásaival, lassan a testiség felé terelődött. Könyvek és ábráik segítségével hamarosan letisztáztuk a külső és belső nemiszerveket, funkcióikat...érzékenységüket:) Játszva, könnyedén, érdeklődve és mosolyogva(!) nem röhögve, mint ahogy mi, az osztályban, anno.
Egyeszeri adagnak ez elég is volt. Még rengeteg dolgot "kell" megbeszélnünk, de az alapokat elhelyztem, s erre építkezhetünk...gondoltam. Ám az iskola, illetve egy demagógus közbe szólt. A pontos helyzetet nem ismerem (még), hogyan történt, de osztályfőnöki óra keretében szét választották a fiúkat és a lányokat. Külön terembe terelték őket és felhomályosítás kezdődött. Szerencsétlen(?) módon elhangzott a buziság a fiúk ökörködése közben és a tanárbácsi, fiam elmondása szerint, gusztustalan, minden emberi normával ellenkezőnek titulálta az ilyen embereket.
Szerencsére fiam megkérdezte, hogy akkor most X és Y, akik a múlt héten nálunk voltak és Z is, aki egyedül szokott jönni, hogy ők akkor most... hogy van ez apu? Megkérdeztem, emlékszik-e a szerelemről folytatott beszélgetésünkre. Akkor is mondtam, a szerelem nem ismeri a nemeket, csak az őszinteséget, a szenvedélyt, a feltételek nélküli boldogságot. Nem akartam keresztbe húzni az ofő szavait, hiszen ezzel más téren (tantárgyat is okít) megkérdőjelezném hitelességét a gyermek előtt. Kénytelen voltam elmagyarázni, hogy emberek néha saját vagy felvett korlátaikon nem tudnak átlépni és ezt szent meggyőződésük alapján tovább adják, mint hiteles információt. Nem akatam a negatív dolgokkal őt terhelni olyan örömteli dolgokkal kapcsolatban, mint szerelem, csók, ölelés, szex, de sajnos kénytelen voltam a homofóbia fogalmát is elmagyarázni.
Nehéz dolog az érzelmek és érzések szabályok nélküli világát átadni. Nem olyan, mint a matematika, a fizika, a kémia, a biológia és sorolhatnám a tantárgyakat, ahol - az esetek 98%-ban - szabályok alapján működnek a dolgok és ezek átadása, valamint példákkal való megerősítése egyezik a szülői elképzeléssel és meggyőződéssel. Az érzelmi és ezzel párhuzamosan a szexualitás nevelése viszont a szülők feladata, bármennyire is szeretnének kibújni ez alól sokan! Gondolom a biológia tanár sem örülne, ha itthon a darwini evolúciót csacsiságnak nevezném és valami mással traktálnám gyermekem. Remélem egyszeri, s "véletlen" balszólásról volt csak szó. Szeretem az iskolánk tanárait - le merem írni: NEVELŐit. Némelyikük engem is tanított már! Tudom, nehéz egy olyan világban tudást átadni, ahol minden hülyeségért beperelik a tanárt és csak a gyereknek szabad mindent: mert joga van hozzá(?). Nehéz és becsülendő a hitvallás és a helytállás. Nem fogok én sem perskedni, szidalmazni, cikket iratni... Leülünk fogadóórán beszélgetni! Értelmes emberek vagyunk, s meg fogjuk egymást érteni, mert van közös célunk: okos, toleráns, testileg és lelkileg egészséges nemzedéket akarunk felnevelni!
A pedagógusokkal
előre bocsátom nincs semmi átfogó problémám. Helyzetük ma Magyarországon szégyenletes! Más fórumokon és személyesen szerzett tapasztalataim alapján is úgy érzem, sokukat már csak a hivatásuk szerete élteti és tartja a pályán. Hiperaktív, reggeli bekóláztatott, mobiltelefonos, elektronikus játékok által generált magas ingerküszöbű gyerkőcök figyelmét lekötni embert próbáló feladat. Néha a szülőnek a saját gyermekét is nehéz kordában tartani...akkor képzeljetek el egy osztálynyit...
Eljött az ideje nagyobbik fiam felvilágosításának. A szexuális értelemben vett és nem a "virágos-méhecskés" felhomályosításra szántam el magam. Mindez pár hete történt egy alkalmas időpontban, mikor nem volt ott, az amúgy mindenhol ott legyeskedő kistesó, akit majd korábban el kell kapnom a trémával, mert már most pedzi.Már a kezdés is érdekes volt! Reggeli közben híreket mondtak. Valamelyik szervezet statisztikájáról volt szó a HIV fertőzöttekről és az AIDS betegekről. Megkérdeztem a skacokat, tudják-e, mi a HIV és az AIDS. Mire kimondtam, már körvonalazódott bennem a felismerés: "Most aztán behúztad magad a csőbe! Hogy fogsz egy - főleg - nemi úton terjedő fertőző betegségről beszélni, ha még a nemiség is homályos!?" Elcsaptam a témát, hogy utánanézünk az interneten és délután megdumáljuk.
A módszer
hogy ki, hogyan közelíti meg a témát, család és egyénfüggő, ezért ebbe nem szándékozom belemenni. Viszont itt jegyezném meg, hogy sokan hagyatkoznak e kérdésben az iskolára. Hibás megközelítés! Az iskola, maximum biológiai szempontból adhat információkat a szexualitásról. S ugye tudjuk, nem csak erről szól a szex. Mindenkinek egyéni személyiségfejlődése van, s nem várhatjuk el a sulitól és a tanároktól, hogy minden gyermek fejlődésével annyira tizstába legyen, hogy tudja, mikor jött el az idő. Lányok és fiúk is különböznek ebben és egy osztályon belül az azonos neműek is eltérő alapokkal (hozott anygaggal) rendelkeznek. Nálunk, nagyobbik fiam személyiségéből kiindulva, az érzelmi oldalról történő megközelítés látszott kézenfekvőnek. A szerelem, vagy hogy árnyaltabb legyek, a kitüntető figyelem egy másik személy iránt, már bimbódzik nála is. Így kellő fogódzótt jelentett a kezdéshez. Hozzá kellett azonban tennem, hogy a szerelem nem feltétlenül fiú és lány között jöhet létre. Már írtam korábban is, családunk ismeretségi körébe több azonos neműekkel szimpatizáló ember tartozik. Van, hogy párban érkeznek, s mindig is kértük őket, hogy gyermekeink előtt a világ legtermészetesebb módján viselkedve, nem fogják vissza magukat. Emígyen könnyedén vettük a homoszexulitás "akadályát" is, bemutatandó az emberi szerelem nagyszerű, színes világát.Beszélgetésünk, ami inkább fiam tágra nyílt szemével és különös kitüntető figyelmével kísért, sem mint hozzászólásaival, lassan a testiség felé terelődött. Könyvek és ábráik segítségével hamarosan letisztáztuk a külső és belső nemiszerveket, funkcióikat...érzékenységüket:) Játszva, könnyedén, érdeklődve és mosolyogva(!) nem röhögve, mint ahogy mi, az osztályban, anno.Egyeszeri adagnak ez elég is volt. Még rengeteg dolgot "kell" megbeszélnünk, de az alapokat elhelyztem, s erre építkezhetünk...gondoltam. Ám az iskola, illetve egy demagógus közbe szólt. A pontos helyzetet nem ismerem (még), hogyan történt, de osztályfőnöki óra keretében szét választották a fiúkat és a lányokat. Külön terembe terelték őket és felhomályosítás kezdődött. Szerencsétlen(?) módon elhangzott a buziság a fiúk ökörködése közben és a tanárbácsi, fiam elmondása szerint, gusztustalan, minden emberi normával ellenkezőnek titulálta az ilyen embereket.
Szerencsére fiam megkérdezte, hogy akkor most X és Y, akik a múlt héten nálunk voltak és Z is, aki egyedül szokott jönni, hogy ők akkor most... hogy van ez apu? Megkérdeztem, emlékszik-e a szerelemről folytatott beszélgetésünkre. Akkor is mondtam, a szerelem nem ismeri a nemeket, csak az őszinteséget, a szenvedélyt, a feltételek nélküli boldogságot. Nem akartam keresztbe húzni az ofő szavait, hiszen ezzel más téren (tantárgyat is okít) megkérdőjelezném hitelességét a gyermek előtt. Kénytelen voltam elmagyarázni, hogy emberek néha saját vagy felvett korlátaikon nem tudnak átlépni és ezt szent meggyőződésük alapján tovább adják, mint hiteles információt. Nem akatam a negatív dolgokkal őt terhelni olyan örömteli dolgokkal kapcsolatban, mint szerelem, csók, ölelés, szex, de sajnos kénytelen voltam a homofóbia fogalmát is elmagyarázni.
Nehéz dolog az érzelmek és érzések szabályok nélküli világát átadni. Nem olyan, mint a matematika, a fizika, a kémia, a biológia és sorolhatnám a tantárgyakat, ahol - az esetek 98%-ban - szabályok alapján működnek a dolgok és ezek átadása, valamint példákkal való megerősítése egyezik a szülői elképzeléssel és meggyőződéssel. Az érzelmi és ezzel párhuzamosan a szexualitás nevelése viszont a szülők feladata, bármennyire is szeretnének kibújni ez alól sokan! Gondolom a biológia tanár sem örülne, ha itthon a darwini evolúciót csacsiságnak nevezném és valami mással traktálnám gyermekem. Remélem egyszeri, s "véletlen" balszólásról volt csak szó. Szeretem az iskolánk tanárait - le merem írni: NEVELŐit. Némelyikük engem is tanított már! Tudom, nehéz egy olyan világban tudást átadni, ahol minden hülyeségért beperelik a tanárt és csak a gyereknek szabad mindent: mert joga van hozzá(?). Nehéz és becsülendő a hitvallás és a helytállás. Nem fogok én sem perskedni, szidalmazni, cikket iratni... Leülünk fogadóórán beszélgetni! Értelmes emberek vagyunk, s meg fogjuk egymást érteni, mert van közös célunk: okos, toleráns, testileg és lelkileg egészséges nemzedéket akarunk felnevelni!Képek forrása: Google
Nemrég alkalmam volt pár napot egy Jaguár (autó) társaságában tölteni. Már külsőre is tekintélyt parancsoló volt, a teljesítménye pedig lenyűgöző. Nem akarok más autómárkákat emlegetni, amikkel mentem, s megyek, de azóta tudom igazán, autó és autó nagyon tud különbözni. Nem mintha hülye lennék a kocsikhoz és nem tudtam volna eddig is, de az érzés! Megtapasztalni azt az érzést!
Utolsó kommentek